1-8. Virtuozitás, a lehetetlen megkísértése, pattanásig feszült húrok és pattanásig feszült koncentráció – ilyenféle jellemzőkkel írható le a Paganini-jelenség. Az ördöggel kötött szövetség romantikus legendája teljességgel megfelelt a koncerttermek démonikus hatású, utazó sztárjának, aki technikai korlátokat nem ismerve ért el delejes hatást Guarneri-hegedűjén. Paganini 24 capricciója emiatt tér el lényegét tekintve az előzményükként emlegetett Bach- szólószonátáktól és –partitáktól. Míg Bach virtuóz műveiben a barokk két törekvése: architektonikus építkezés és elmélyült bensőségesség lép kivételes harmóniára, Paganini – a korszellemnek megfelelően – jóval nagyobb hangsúlyt fektet a látványosságra, a káprázatszerűségre. Embert próbáló darabjait így akként érdemes hallgatnunk, aminő céllal keletkeztek: a lélegzetelállító hegedűs technika pazar artistamutatványaiképpen, ujjak, húrok és vonó lenyűgöző varázslata gyanánt. A 12-től a 19-ig haladunk a 24 Capriccio kötetében, kalauzunk Ara Malikian.
