1-3. Haydn 30., D-dúr szonátája – amely Hoboken műjegyzékében a 19-es számot viseli – kezdőtételével bravúros módon cáfol rá szinte mindenre, amit a hangnem derűs, légies tónusáról a korabeli hangnem-karakterisztika állít. Önfeledtség, légiesség és plein air helyett csupa árny, tűnődés, drámai kitörésekre hajló merengés ez a moderato. A már-már mozarti paradoxitást ez az 1767-ben, csembalóra írott mű második tételében is megőrzi. A finálé a végletekig tágítja az érzelmi és tonális ellentmondásokat: tragikus d-moll és fényes A-dúr szakaszok váltakozása teremt izgalmas atmoszférát. Jandó Jenő zongorázik.
4. Haydn 30., D-dúr szonátája után Jandó Jenő most az 1765 körül szerzett, de csak 1789-ben megjelentetett A-dúr ariettát és annak 12 variációját mutatja be.
