Új bor, új tömlőben. Bátran alkalmazhatjuk a jézusi formulát a Zenei Kincsestár szerdai zongorabérletében harmadik alkalommal folytatódó Sosztakovics-ciklus, a Bach tiszteletére szerzett 24 prelúdium és fúga hallatán. A Bach halálának bicentenáriumára, a Wohltemperiertes Klavier nyomában szerzett zongoradarabok ugyanis teljességgel a huszadik század életérzésének tükrében villantják fel a virtuóz barokk formaművészet tanulságait. Míg Bach prelúdium és fúgái a világ ámulatra méltó, kozmikus-teologikus rendjének hangi katedrálisai, Sosztakovics kompozícióiban e sűrű szövésű formák a lét töredékességét, az ember elbizonytalanodását visszhangozzák. Ha Bach magánya az imádkozó ember átszellemült magánya, Sosztakovicsé jóval inkább tragikus elhagyatottság. A Párizsban élő litván zongoraművész, Muza Rubackyté előadásában ma a gisz-moll, a fisz-moll, esz-moll és Desz-dúr prelúdium és fúga hangzik el.
