1-3. Jandó Jenő Haydn-ciklusában ma elsőként egy talányosan, csalóka haydni költészettel induló darab, a 33., Hoboken listája szerint 20. c-moll szonáta hangzik fel. A könnyedség látszata mögé rejtett drámaiság jellegzetes tünete a bécsi klasszika zenei ízlésének. A rokokó felszín leple alatt duzzadó feszültség két korszak, a Sturm und Drang és a romantika között épít hidat. Az 1771-ben keletkezett darab Carl Philipp Emanuel Bach műveit idézi, és két tálentumos zongoristanő: Caterina és Marianna von Auenbrugger nevére szóló dedikációval látott napvilágot.
4-6. A következő, 37. – Hobokennél 22. – szonáta merőben eltérő hangot üt meg. Egyike ez Haydn első, Bécsben kiadott szonátafüzérének. E-dúrja implikálja a fényes és szabatos, mondhatni: minden romantikus kétértelműségtől mentes kifejezést. Nem véletlenül: az udvari tónusú darab dedikáltja a „Fényes” melléknéven ismert Esterházy Miklós herceg.
