1-3. Mai első Haydn-szonátánk, a Hobokennél 33., mai számozás szerint 34. derűs D-dúr szonáta 1771 és 1773 között keletkezett, de csak 1783-ban jelent meg nyomtatásban, egy londoni kiadónál. Adagiójában a felhős d-moll tónus uralkodik el, ám a záró menüett mégis a gondtalan nyitótémát juttatja végső győzelemre, alkalmazkodva a csembalóra született gáláns szonáták esztétikai hagyományaihoz.
4-6. Ugyancsak az 1783-as londoni kiadásban látott napvilágot a most következő Asz-dúr szonáta. Hobokennél a 43-as, manapság a 35-ös sorszámot viseli. Keletkezését szintén az 1771 és 73 közötti időszakra teszik. A hangnemválasztásnak megfelelően a kezdőtétel egésze filozofikusabb, mélázóbb és talányosabb az iménti D-dúr darab hangvételénél. Lassútétele, a triós menüett korai példája a menüett táncmetrumából építkező, feszes és izgalmas scherzo-szerkesztésnek. Mi is szolgálhatna feloldással egy ilyen szigorúan szerkesztett tételre válaszul, ha nem egy örömteli rondó, amely bizonyos értelemben tükörképe a kezdőtételnek? Jandó Jenő zongorázik.
