Egy művész, akinek játéka egy egész korszakot megjövendölt: Nicoló Paganini a Zenei Kincsestárban, bravúros capriccóival. Ismeretes, mennyire megbabonázta játéka mindazokat, akik hallották: Liszt Paganini hatására fogott hozzá virtuóz hangszerré avatni a zongorát. A turnézó Paganini hatása alól senki sem vonhatta ki magát: a hölgyek körében ördögi vonzerő lengte körül, de még Heine is megemlékezett róla Firenzei éjszakák című kisregényében. Heine felidézi a mendemondát, miszerint Paganini, hogy megszabaduljon gályarabságából, az ördögnek adta el a lelkét. Arcvonásait így festi meg: „a bánat, a zsenialitás és a pokol véste rájuk kitörölhetetlen nyomait.” Paganini valóságos életútja sem nélkülözi azonban a regényes fordulatokat. Genovában született 1782. október 27én, Nizzában halt meg 1840 máj. 27-én. A hegedülésben több mestere is volt, kápráztató technikáját azonban autodidaktaként szerezte. 1798-ban megszökött a szülői háztól. Luccában mint hercegi szólóhegedűs és Bacchiochi herceg tanára működött. 1809-27-ig Olaszországban, 1828-1831-ig Németországban és Bécsben, 1831-33-ig Angliában, 1833-34-ig Párizsban hozta eksztázisba közönségét. E körútjain nagy vagyont szerzett. Paganini hat Capriccióját Ara Malikian játssza a Liszt, Brahms és Schumann által zongorára is alkalmazott, opus 1-es 24 Capriccióból.
