1-8. Liszt svájci útikönyvét félretéve, az aradi vértanúkra gondolva ma a doborjáni jószágigazgató fiának egyik legjelentősebb magyar ciklusát mutatjuk be Leslie Howard összkiadásából. A világot Párizsból végigturnézó zongoristafenomén az 1838-as pesti árvíz hírének hallatán, megvilágosodásszerű módon ébredt rá magyar voltára. Életét és művészetét ezentúl távoli nemzete fölemelésének szentelte: magyarországi fellépései a forradalom előtti nemzeti ébredés fontos pillanatainak mondhatók. A levert szabadságharcot követően Liszt az eltiport magyar ügy szószólója lett a művelt Nyugaton. 1885-ben alkotta meg Magyar Történelmi Arcképek című ciklusát több, korábbi magyar témájú mű kezdeménye nyomán, köztük egy Petőfi emlékének szentelt darabbal. Az arcképek személyeinek többségéhez Lisztet személyes barátság fűzte, a zenei panteon így egyszerre vált személyes és nemzeti gyászciklussá. A megidézett nagy magyarok sorrendben: Széchenyi István, Deák Ferenc, Teleki László, Eötvös József, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor és Mosonyi Mihály. Válogatásunk végén a Petőfi szellemének című alkotást mutatjuk be
