1-2. „Hátborzongatóan csodás” – jellemzi Schubert utolsó, B-dúr szonátáját Erdélyi Miklós. A szépség bűvölete és az emberlét múlandó volta talán egyik Schubert-szerzeményben sem mutat olyan fájdalmas kettősséget, mint a 960-as jegyzékszámú darabban. A szonáta Scherzója egyszerre játszi és tragikus, a mozarti „rohanó fájdalom” módján. Csakugyan: talán Schubert legmozartibb szonátájával van dolgunk, benne Mozart összes ambivalenciájával: záró rondó könnyedsége is a szakadék szélén menetel. Alfred Brendel játszik.
3-5. A B-dúr szonáta két utolsó tételét követően most két Impromptu hangzik fel a 899-es füzetből: a harmadik, Gesz-dúrban és a negyedik, Esz-dúrban.
