1-3. Császár-koncertek. E megtévesztően felséges cím alatt a zene és általában a művészet szociológiájának egyik legszomorkásabb dokumentumai lappangtak a bécsi udvari könyvtárban majd két és fél évszázadon keresztül. Amikor a hetvenes években Michael Talbot felfedezte a kéziratokat, a hiányzó hegedűszólók felkutatásával párhuzamosan a velencei Vörös Pap egy hiúnak bizonyult reménysége is a kutatók elé tárult. A történet tanulsága roppant jellemző minden idők művészei, különösképpen azonban a barokk kor muzsikusainak sorsára. Az ünnepelt velencei komponista, korszakának legnagyobb zenei újítója, aki operaházi impresszárióként is szép sikereket tudhatott maga mögött, egy korábban megjelentetett concerto-ciklusának dedikációjába burkoltan voltaképp császári megbízatásért folyamodott Habsburg VI. Károlyhoz. A történet jellegzetes fordulata, hogy a komponista nem tudott zöld ágra vergődni amszterdami kiadójával, és a kéziratos példányban átnyújtott szerzemények azt bizonyítják: a nyomtatott kiadásban kénytelen volt korlátok közé szorítani invencióját – a kiadó aligha kockáztatta volna a kevesek által eljátszható, virtuóz szólók piacra dobását. Ám Vivaldinak az uralkodói kegyben is csalódnia kellett: noha a császár hosszas és elmélyült beszélgetéseket folytatott vendégével zenei kérdésekről, Vivaldi mindörökre hiába várta a postát, amely Bécsbe szólította volna, biztos megélhetést nyújtó udvari állásba. Tudjuk: tizenkét esztendő elteltével még mindig ebbéli ambíciók késztetik majd arra a súlyos beteg komponistát, hogy a messzi Bécsbe induljon. Utazásának utolsó dokumentuma a Stephansdom anyakönyvébe rubrikázott híradás a velencei áldozópap, Antonio Vivaldi haláláról. Andrew Manze és az Angol Koncert Kamarazenekar most a császárnak átnyújtott eredeti koncertváltozatok közül játssza el a 183-as jegyzékszám alatt szereplő C-dúr koncertet.
4-6. Szent Lőrinc ünnepére. A Császár-koncertek 286-os jegyzékszámú, F-dúr hegedűconcertója feltehetőleg a Vivaldi szolgálati helyétől, a Pietá árvaháztól nem messzire található konvent búcsúünnepére keletkezett, zárótételében a templom harangjainak kongását imitáló motívumokkal.
LEKONF: „Császár-koncertek.” A Zenei Kincsestárban Andrew Manze és az Angol Koncert Kamarazenekar játszott Antonio Vivaldi szerzeményeiből. Műsorunkat Marton Árpád szerkesztette.
