1. Bach nagyszabású billentyűs demonstráció-gyűjteményének, a Wohltemperiertes Klaviernak második kötetét lapozgatjuk ma este is Szvjatoszlav Richter társaságában. A kétszer huszonnégy prelúdium és fúgában Bach nem csupán a jól hangolt zongora és a jól felkészült zongorista határtalan lehetőségeinek szemléltetésére vállalkozott, de azt is fölényesen sikerült bizonyítania, hogy sem a polifón szerkesztés és a kötött formák, sem pedig a hangnemekhez társított korabeli poétikai elvárások nem kötik gúzsba az invenciózus muzsikust. A második kötet g-moll prelúdiuma például tétovázva mereng, míg fúgája egyfajta dalolóan könnyed magabiztosságban fogantatott.
2. Hegyi patak forrásaként buzog fel a második kötet friss Asz-dúr prelúdiuma, míg a fúga introvertáltan filozofál.
3. Fürge ujjak – lehetne az alcíme a gisz-moll prelúdiumnak, e látványos polifón csipkének, amely kromatikus fokok során lépdel mind szédítőbb, impozáns meredélyeken. A mű fúgája ellenben költői finomságú, áttetszőségében mintha az alkony szitálna alá észrevétlenül.
4. Az A-dúr prelúdium és fúga következik ma esti búcsúzóul: kedvesen kongó harangjátékkal, hazatérő nyáj örömteli békéjével a prelúdiumban, frappáns, látványos formai bravúrral a rövidke fúgában.
LEKONF: Das Wohltemperierte Klavier. A Zenei Kincsestárban Szvjatoszlav Richter játszott Bach prelúdium és fúgagyűjteményének második kötetéből. A műsort Marton Árpád szerkesztette.
