1. Bach „jól hangolt klavírján”, a Wohltemperiertes Klavier című nagybillentyűs gyűjtemény második kötetéből ma elsőként a disz-moll prelúdium és fúga szólal meg Szvjatoszlav Richter különösen stílusos felvételéről. Aligha találnánk zongoristát, akinek karaktere inkább megfelelne a billentyűs játék és a polifonikus szerkesztés 1722-ben illetve 1744-ben, két kötetben megjelent magasiskolájának. Hisz a Bach-játék lényege épp a polifonikus kristályszerkezetet felcsillantó precíz, egyúttal mégis invenciózus billentyűs muzsikálás. Csakis ez a játékmodor villanthatja föl Bach legfőbb erényeit: a rend és pontosság mögött kirajzolódó, transzcendens szellemiséget és magasztosságot. A disz-moll prelúdium és fúga csodáját például, amelynek üdesége majd a fúga filozofikus homályossága máris széttöri a hangnemekhez tapadt konvenciókat.
2-3. A második kötet E-dúr – e-moll párosa újabb hódításnak tetszik Bach hatalmas rengetegében: a dúr szerzemény harmatos nyári reggelt idéző prelúdiumát borongós- párálló fúga követi, amelyben himnikus hatást kelt, valahányszor egy-egy tiszta fényfolt vetül a világra. A moll változat minden hangnemi elvárással szembehelyezkedően vitális fúgával indul, hogy energikus fúgájának belső erőtől a magasba ragadott lendülete költői zárlatban csendüljön ki.
4. Búcsúzóul a dúr darab következik az F alaphangra komponált kettősből. Bach az egyértelmű, fényjárta és légies hírben álló hangnemet csipkefinomságú, érzékeny tűnődéssé avatja a prelúdiumban, míg a fúga túlburjánzóan gazdag és örömteli.
LEKONF: Das Wohltemperierte Klavier. A Zenei Kincsestárban Szvjatoszlav Richter játszott Bach prelúdium és fúgagyűjteményének második kötetéből. A műsort Marton Árpád szerkesztette.
