Dogma vagy axióma?

Négyhetente jelentkező portrésorozatunkban a Szent István Tudományos Akadémia tagjait mutatjuk be. Olyan, nemzetközileg is jelentős tudományos munkát végző kutatókat, akik elfogadják a Katolikus Egyház értékrendjét, alapvető tanításait, és feladatuknak tekintik, hogy szélesebb körben is bemutassák az általuk művelt tudományterület és a hit viszonyát.
Mai műsorunk stúdióvendége Szilágyi Márton egyetemi tanár az ELTE-BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetben, az MTA doktora.
Szilágyi Márton fő kutatási területe a 18–19. századi klasszikus magyar irodalom, tehát Csokonai, Kazinczy, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Jókai vagy Arany János.
A Szent István Tudományos Akadémián a székfoglaló előadását Kölcsey Ferenc mint prózaíró címmel tartotta.

Az Akadémia történetéről:
1848. május elsején kezdte meg működését a Szent István Társulat, amely ma Magyarország legrégibb könyvkiadója. A Társulat kebelén belül 1885-ben, Ipolyi Arnold püspök, alelnök kezdeményezésére jött létre a Tudományos és Irodalmi Osztály azzal a szándékkal, hogy a magyar katolikus tudósok szellemi műhelye legyen. Harminc év elteltével, 1915-ben Csernoch János hercegprímás a munka hatékonyabbá tételére azt javasolta, hogy a Tudományos és Irodalmi Osztály alakuljon át önálló intézménnyé, Szent István Akadémia néven. A munka eredetileg négy osztályban folyt. A két világháború között az Akadémia a magyar tudományos közélet meghatározó tényezőjévé vált.
A kommunista rezsim alatt, 1952-től, az Akadémiát betiltották, és csak 1998-ban újíthatta meg működését. Jelenleg hat osztályban fejti ki tevékenységét: hittudományi és filozófiai; történet- és néprajztudományi; nyelv-, irodalom- és művészettörténeti; jog- és társadalomtudományi; élettudományi, valamint természettudományi területeken. A Szent István Tudományos Akadémia ma egyházmegyei tudományos társulásként működik azzal a céllal, hogy tanúságot tegyen a keresztény értékrend szellemében művelt tudományosságról.

Kép: MKR/Polcz Péter