1. Hangokból, harmóniákból épült, álombeli várak. Ködből és káprázatokból szőtt vidékek a szenvedély és a vágy földjén. Műfaji elemzés helyett efféle hasonlatokkal juthatunk közelebb Chopin balladáinak titkához. Chopin ebben a négy művében jut talán a legtovább zeneköltői útján. A címadás is jelzi: lírai világteremtés szándéka rejtezik a komponista-fenomén ujjaiban. Másodlagos, hogy a művek valóban romantikus kulisszák között születtek: holdfényben úszó, tóparti teraszokra nyíló szalonokban, ahol megannyi képzeletbeli alak járt-kelt a szél csapdosta függönyök között. Másodlagos az is, hogy a Chopin-balladák a lengyel költő, Mickiewitz (mickievics) verseinek ürügyén keletkeztek. Chopin balladáiban betetőződik a zene költészetté lényegülése. Az opus 23-as, 1., g-moll ballada behízelgő melódiából épít fel bámulatos, Liszt legnagyobb alkotásait idéző világot. Chopin honfitársa, Krystian Zimerman zongorázik.
2. Az opus 38-as, 2., F-dúr ballada valóságos lelki vihar lappangó, fojtott erőkkel, melyek nem sokkal a zárlat előtt robbannak ki elemi erővel, új témákban. A darabot Chopin Schumannak ajánlotta.
3. Az opus 47-es, 3., Asz-dúr ballada a keringők és polonézek rokona: a szalonzene közegéből a tánc szédületében vezet érzelmi és tonális végletek felé.
