001-002. Ma ismét egy idehaza kevéssé méltányolt, XX. századi magyar komponista műveiből játszunk le a Zenei Kincsestárban, köszöntjük kedves hallgatóinkat! Az 1907 és 1992 között élt, 1949-ben Bernbe távozott Veress Sándor egyike azon Bartók- és Kodály-tanítványoknak, akik szülőföldjüktől távol következetesen folytatták a modern klasszikus zene beoltását a tradicionális magyar zene sarjaival. Elég, ha megemlítjük, hogy Veress Sándor volt Ligeti György és Kurtág György zeneszerzés-tanára a budapesti Zeneakadémián. A ma este felhangzó műveket még idehaza, Végh Sándor számára komponálta, akivel a szerző inspiratív duó-kapcsolatban állott éveken át. A szerzemények megmutatják, milyen európai rangú fejlődési pályára állt a magyar zeneszerzés a második világháború előtti években. Elsőként a két tételes, második hegedű-zongoraszonáta szólal meg. A Dallamos és Kopogós című tételek a neoklasszikus és a francia impresszionista tradíciók felé fordulnak, ezeket töltik meg félreismerhetetlen magyar elemekkel. A művet 1941-ben a velencei biennálén hallotta először közönség, most Takács-Nagy Gábor és Várjon Dénes adja elő.
003. Veress Sándor 1938-ban húsz zongoradarabot komponált. A ciklus utolsó darabjából Végh Sándor társszerzőinek tekinthető közreműködésével született a Nógrádi verbunkos című kompozíció.
004. Takács-Nagy Gábor és Várjon Dénes befejezésül a Csukaszőke csárdás című Veress Sándor-kompozíciót játssza. Benne egy Borsod megyei népi hegedűmotívum a kiindulópont, amelyet a szerző egy népi hegedűs lemezfelvételéről választott szerzeménye témájául.
