Természet – tudomány

A szuperszonikus repülésre vonatkozó szakirodalom egynémely munkájában a sugárhajtás feltalálójának egy Whitle nevű angol őrnagyot tüntetnek fel, aki a kormánytól százezer fontot kapott „találmányáért”. A dolog szépséghibája mindössze az, hogy Whitle Fonó Albert után nem kevesebb, mint egy évvel adta be szabadalmát! – írja Cúth János A tudomány harctereinek magyar hősei című nagyszabású művében. Szavait Bödők Zsigmond Magyar feltalálók a repülés történetében című munkájában megerősíti.

A magyar Fonó Albert – olvasható másutt, kortársait szerte a világon megelőzve ismerte fel a sugárhajtás megvalósíthatóságának lehetőségét és sugárhajtómű találmányaival örökre beírta nevét az egyetemes repüléstörténet nagykönyvébe. Róla szól mai műsorunk, Fonó Albertről, aki középiskoláit, mint oly sok világhírűvé vált tudósunk, a fasori gimnáziumban végezte, ahol matematikatanára Rátz László volt, az egyetemen pedig Bánki Donát és Schimanek Emil tanította. Nem csoda, hogy maga Fonó ezt írta visszaemlékezésében: bármerre is járt a világban, szinte mindenhol találkozott magyar műszakiakkal, akik hála a jó hazai képzésnek minden területen megállták a helyüket.