1-3. Haydn zongoraszonátáinak utolsó triászát nem csak a szerző életművén belül, de a zongorairodalom egészében is kimagasló megbecsülés övezi. Haydn egy londoni zongoraművész, Teresa Jansen megbízásából szerezte őket 1794 és 1795 között. A művésznő Clementi egyik legtehetségesebb növendéke volt, Haydn így egyesíthette nagy szimfonikus alkotásainak és kvartettjeinek szerkesztési elveit a pianisztikus virtuozitással. Nem hagyta figyelmen kívül az angol zongorakészítés vívmányait sem: Bécsben az idő tájt még nem állt rendelkezésre ilyen gazdag skálát biztosító hangszer. Ezért, hogy gyakorta Angol szonátaként emlegetik a 60., Hobokennél 50., C-dúr szerzeményt. A szerzői jogok fejlődésére valló körülmény, hogy Haydn kiadóinak alapos fejtörést okozott a három Jansen-szonáta megjelentetése, hisz a szerző óvatlanul átengedte a jogokat a művésznőnek. A zongoránál Jandó Jenő.
4-5. A 61., Hobokennél 51., D-dúr szonáta két tételes. A korábbi, gáláns szonátákét idéző felépítés azonban nem áll annak útjában, hogy Haydn már-már a romantika érzelmi hőfokán fogalmazzon benne, Schubert, Clementi és Beethoven világát megjövendölve.
