1-3. A Hoboken listáján 36., mai jegyzékszáma szerint 49. Haydn-szonáta hangnemi tekintetben meglehetősen extravagáns: cisz-mollban keletkezett. Különleges atmoszférája valóra is váltja a hangnemben rejtező ígéretet: e drámai hangnem némiképp parodisztikus katonazene-imitáció hordozója lesz. Variációs középső tétele ugyancsak elegyíti a könnyedséget és a rafinált témakezelést. Záró menüettje újabb ötletes meglepetés: a feszes táncforma lírai megközelítése. A mű egyike az 1780-ban Artaria kiadójánál megjelentetett hat Haydn-szonátának, amely gyűjtemény egymás mellé helyezi Haydn korábbi és legújabb alkotásait. A zongoránál Jandó Jenő.
4-6. Az extravagáns cisz-moll szonáta után most az 50., Hobokennél 37. D-dúr szonáta hangzik fel az 1780-as kiadásból. Az elragadó kezdőtétel brilliánsan utal a barokk billentyűs darabok virtuozitására. Ugyancsak barokkos, áriaszerű a d-moll lassútétel, amely – afféle zenetörténeti tanúságképpen – súlytalan és örömteli témának adja át a helyét a záró prestóban.
