Liszt zongorára alkalmazott dalainak második könyve 1847-ből való, és az első Daloskönyvhöz hasonlóan hat Liszt-dal átiratát tartalmazza, melyek mind önálló lírai darabként értékelhetők. Liszt poézise a versszövegek és az énekszólam nélkül is teljes értékű, oldott líraiságában néhol Debussy irányába mutató. Leslie Howard zongoráján ma hat Victor Hugo ihlette Liszt-dal szólal meg. Liszt párizsi ifjúkorában sűrűn találkozott Hugóval, majd a két ősz romantikus ismét kezet szoríthatott az 1878-as párizsi világkiállításon. Liszt dicsőséges Halhatatlannak nevezte Hugót, önmagát pedig „az univerzális zseni hűséges szolgálójának”. A hat Hugo-dal címe az elhangzás sorrendjében: Ha álmom mély; a Radnóti által Gitár címen fordított csónakos dal, Ha én bús király volnék; Ha van bájos pázsit; Szól a sír a rózsaszálnak és a Gastibelza című, spanyol ballada.
