1-3. Prélude, Sarabande, Toccata. A tételcímek hallatán barokk alkotásnak hihetnők Debussy most következő alkotását, az 1894-ben szerzett, 1901-ben revideált Szvit zongorára című kompozíciót. Korai datálása ellenére a szerzemény egyike azon alkotásoknak, melyek már a jellegzetes Debussy-hangzásban részeltetik a hallgatót. Noha Debussy Rameau és Couperin világára tekint vissza, az oldottan egymásba nyíló akkordok, a modalitás fátyolosabb, atmoszférikusabb hangzást teremt, mint amiről a barokk mesterek álmodhattak volna. Rév Lívia zongorázik.
4-7. A Szvit zongorára című alkotás után Rév Lívia most négy ritkán hallható Debussy-darabot mutat be: a Danse Bohémienne klasszikus arányérzékre; az Első és Második arabeszk valamint a Mazurka chopiniánus érzékenységre vall.
