„A bécsi regimentfelvonulások – írja Schubert indulóiról Erdélyi Miklós – abban az időben inkább vidám, táncos népünnepélyek voltak, mint szertartásos parádék. Schubert indulóinak lelki lazasága, kedélyes farsangi hangulata is innen ered.” S mi az, ami mégis összetéveszthetetlenül a schuberti lélek mélabús bélyegét nyomja e könnyed, játszi négykezesekre? Talán épp az emberi élet farsangi kétarcúságának, tünékenységének, karneváli csalókaságának minden más zeneszerzőnél nagyobb érzékenységgel zenévé lényegített melankóliája. A Zenei Kincsestárban ma este elhangzó három Schubert-induló bizonyság erre: a 819-es jegyzékszámú Hat nagy induló g-moll darabja a katonásdi főtémát költészetbe fordító lírai melléktémájával, a h-moll induló Griegre emlékeztető, harsányságában már-már démoni, festett vidámsága éppúgy, mint a D-dúr induló drámai-balladai expozíciójának etűddé szellemítése. A zongoránál Yaara Tal és Andreas Groethuysen.
